Szülősegítő konferencia Velencén

A szülők egy része a pályázati pénzből szervezett buszjárattal érkezett a helyszínre, ahol minden résztvevő a regisztráció után magkapta a konferencia gyógypedagógus előadásainak kivonatát. Ezáltal jobban követhetővé váltak a prezentációk, és saját jegyzetekkel lehetett kiegészíteni a vázlatokat. Az egész napos rendezvényen a résztvevők számára a szervezők ebédet is biztosítottak.

Szatmáriné Mályi Nóra nyitotta meg köszöntőjével a napot, majd rögtön utána az ő előadásával folytatódott a program. Előadásának témája a sajátos nevelési igény (SNI) közérthető magyarázata, és a hozzá kapcsolódó fogalmak értelmezése volt. A sajátos nevelési igényű gyermeket nevelő szülők gyakran találkoznak olyan kifejezésekkel, idegen szavakkal, amelyeket nem, vagy csak nehezen tudnak értelmezni. Az előadásból megtudhatták, hogy csak a szakértői és rehabilitációs bizottság állapíthatja meg a sajátos nevelési igényt, melynek típusát egy kóddal jelöli. Szó volt az SNI különböző típusairól és azon belül a kiváltó okok szerinti csoportosításról. Az ilyen gyermekek iskolai, óvodai nevelésével, oktatásával kapcsolatban az előadó értelmezte a szegregáció, integráció, inklúzió fogalmát. A részképességekkel kapcsolatban elmondta, hogy azok teljessége és harmonikus működése nélkül nem lehet zökkenőmentes a tanulás. A különböző részképességek közül a legfontosabbakat a szülők számára is érthető nyelven magyarázta meg. Egy gyöngysorhoz hasonlította a részképességek sorát, amelynek hibás, vagy hiányzó gyöngyszemei az egész lánc használhatóságát akadályozzák. Szólt a leggyakoribb tanulási zavarról, a diszlexiáról és a diszgráfiáról, azaz az olvasási és írási tanulási zavarról. Megemlítette az óvodai szűrések és fejlesztések fontosságát a prevenció, vagyis a megelőzés szempontjából. Beszélt arról, milyen többletszolgáltatások illetik meg a sajátos nevelési igényű gyermeket az iskolában és az óvodában. A habilitációval, rehabilitációval, azaz a helyreállítással kapcsolatban elmondta, hogy a VEPSZ gyógypedagógusai a kéttanáros, konzultációs modell alapján végzik fejlesztő tevékenységüket.

A következő előadó Hajdu Veronika, a VEPSZ gyógypedagógusa, integrációs tanára volt, aki a sajátos nevelési igényű gyermekek jogairól beszélt. Elmondta, hogy nemzetközi egyezmények, alkotmányos és egyéb jogok biztosítják a gyermekek számára, hogy a számukra leginkább megfelelő nevelésben, oktatásban részesüljenek. Kiemelte a sajátos nevelési igényű gyermekek különleges gondozáshoz való jogát. A szakértői bizottságokkal kapcsolatban megemlítette, hogy a szülő fellebbezéssel élhet az abban foglaltak ellen. Fontosnak tartotta azonban, hogy az abban foglalt tantárgyi, tananyag részek alóli felmentések, azaz az eltérő tanulmányi követelmények biztosítása annak az igazgatónak a jogköre, ahová a gyermek jár. Beszélt az előadó arról, hogy mely időpontokban kérelmezheti a szülő, vagy a pedagógus a szülő beleegyezésével a gyermek szakértői vizsgálatát. A jogok mellett a szülők és a gyermekek kötelességeit is elmondta.

A harmadik előadás témája az integráció, inklúzió volt, vagyis a sajátos nevelési igényű gyermekek együttnevelése a nem sajátos nevelési igényű gyermekekkel. Erről a témáról Gránitzné Kratancsik Rit, a VEPSZ gyógypedagógusa, integrációs tanára beszélt. Először az integráció szóról beszélt, ami az együttnevelésre a leggyakrabban használatos kifejezés. Az együttnevelés történetéről beszélve elmondta, hogy a korábban elkülönítetten (szegregáltan) történő nevelést a XX. században kezdte felváltani az együttnevelés. Ezt különböző nemzetközi szervezetek is támogatják nyilatkozataikkal. Beszélt az előadó arról, hogy a sikeres együttnevelésnek feltétele a befogadás és a beilleszkedni akarás is, mert csak így válhat sikeressé az integráció. Az integráció fő típusainak felsorolása és magyarázata után az integrációhoz elengedhetetlen objektív és szubjektív feltételek felsorolása, értelmezése következett. A szubjektív feltételek közé tartozik maga a gyermek, az őt oktató pedagógus, a munkáját segítő gyógypedagógus, a szülő és a többi gyermek az adott közösségben.

A szülők számára nagyon hasznos volt Józsefné Szalai Tündének, a velencei Zöldliget Általános Iskola gyógypedagógusának az előadása. Ő a szülők számára a hétköznapok során is használható fejlesztő feladatokat, játékokat mutatott be, amelyeket példákkal is illusztrált. Először érintőlegesen beszélt a szakvéleményekben előforduló, kijelölt fejlesztési feladatokról, majd a részképességek fejlődéséről. Ő egy fához hasonlította a részképességek fejlettségi szintje és a gyermek egyes tanulási területeken látható teljesítménye közötti összefüggést. Ha a fa gyökerében lévő részképességek közül valamelyik sérül, vagy hiányzik, akkor a fa koronájában lévő működések (pl.: olvasás, írás, számolás, magatartás, mozgás) sem lesznek megfelelőek. A részképességeket két nagy csoportra osztotta: vizuális és auditív. A vizuális, vagyis látási figyelemre, differenciálásra, alak-háttér megkülönböztetésre, rész-egész megkülönböztetésre, zártságra és emlékezet fejlesztésére mutatott be nagyon szemléletes példákat. Ezután az auditív, azaz a hallási területen lévő ugyanilyen részképességek javítását célzó játékokat, feladatokat mondott el. A különböző területek (látási, hallási, mozgásérzékeléses) területek összekapcsolásának nehézsége esetén használhatóak az intermodális fejlesztő feladatok. Ezekre is hallhattak a résztvevők példákat. Szó volt még a szerialitás, a téri tájékozódás, a testséma és a mozgás fejlesztéséről is. Az előadó több játék, feladat bemutatásakor is bevonta a szülőket, aktivizálva őket az előadás végéig.

Zólomy Miklósné, a VEPSZ gyógypedagógusa, integrációs tanára az iskolás korban előforduló pszichés rendellenességekről, pszichoszomatikus tünetekről beszélt. Előadását a méhen belüli fejlődéssel, a lehetséges ártalmakkal kezdte. Ezután a születés utáni fejlődést mutatta be életkori szakaszokra bontva. Beszélt a normális és az eltérő fejlődésről, a lehetséges ártalmakról, azok hatásairól. Kiemelte a család hatását a gyermek testi és lelki fejlődésére. Szólt a nevelési hibákról, amelyek szintén pszichológiai rendellenességeket okozhatnak. Az iskolai környezeti ártalmakat két csoportra osztva tárgyalta: családi előzménnyel és családi előzmény nélküli ártalmak. Felsorolta a lehetséges fejlődési elmaradásokat. A pszichológiai rendellenességre utaló tüneteket két csoportban értelmezte: kisiskolás korban tapasztalható és a serdűlő-, illetve ifjúkorban előforduló tünetek. Beszélt a pótcselekvésekről, a súlyosabb, lelki eredetű funkciózavarokról és a pszichoszomatikus megbetegedésekről.

Czuppon István, a velencei Zöldliget Általános Iskola igazgatója az SNI tanulók iskolai életéről, az iskola által nyújtható többletszolgáltatásokról beszélt. Személyes példával illusztrálta, mennyire tudatában van annak, milyen nagy terhet jelent egy különleges nevelést, gondozást igénylő gyermek érkezése a családba. Elmondta, hogy mindenképpen a szülő felelős saját gyermeke neveléséért, legyen szó teljesen egészséges, vagy valamilyen sérüléssel élő gyermekről. Ám ebben a küzdelemben nincs egyedül, hiszen a pedagógusok, gyógypedagógusok, az iskola nagyban segítheti őt. Kiemelte, hogy a szülő felelőssége abban is megmutatkozik, hogy mennyit tesz meg a gyermeke helyett, vagy mennyire hagyja a gyermeket magát érvényesülni. Érvényes ez arra is, mikor a szakértői véleményben valamely tantárgy, vagy tananyagrész alóli felmentést javasolnak a gyermek számára. Felhívta a figyelmet arra, hogy a tanuló későbbi életére is fegyelemmel kell lenni ennek a döntésnek a meghozatalakor, és minden esetben mérlegelni kell a felmentés valódi szükségességét.

A gyógypedagógusok előadásai között szót kapott két szülő is. Ők arról beszéltek, hogyan változtatja meg egy sajátos nevelési igényű gyermek érkezése a család életvitelét, illetve hogyan változik a családszerkezet. Egyikük, Kirkner Valéria sajátos nevelési igényű gyermeket fogadott örökbe. Előadásában sokszor szívszorító mozzanatokat mesélt eddigi közös életükről. Bár a fiuk már kamaszkorban került hozzájuk, azt mondta, igazi sikertörténet az övék. Úgy tűnik, sikerült megtalálni a közös hangot és ennek kulcsa az volt, hogy elfogadták gyermeküket olyannak, amilyen. Minden nehézség ellenére szertik őt és erejükhöz mérten mindent megadnak neki a boldoguláshoz. Tervezik, hogy örökbe fogadják másik nevelt gyermeküket is, aki szintén küzd tanulási nehézséggel. Elmondta, férjével korábban úgy gondolták, hogy esélyt adnak ennek a két gyermeknek a boldogabb élethez, de végül ez a két gyermek adott esélyt nekik a boldogsághoz azáltal, hogy velük élnek.

A másik szülő, aki előadást tartott, Márkos Enikő volt, aki autista gyermeket nevel. Elmesélte, mekkora törést jelentett, mikor a gyermeke autizmusa kiderült. Elfordultak tőlük a barátok, a rokonok többsége. Több krízist átéltek a férjével, mire megfelelően tudták kezelni a helyzetet. Felhívta a szülőtársak figyelmét arra, milyen nagy terhet ró az ép testvérekre egy sérült gyermek a családban. Neki is van egy másik gyermeke, aki nem sajátos nevelési igényű. Rá is nagy teher nehezedik autista nővére miatt. Az egészséges testvér esetében arra kell figyelni a szülőnek, hogy ne legyenek pszichológiai rendellenességei a család helyzete miatt. Végső következtetésként azt mondta, próbáljanak a szülők boldogok lenni, mert gyermekeik is csak így lehetnek boldogok.

Az előadások szüneteiben három blokkban játszani hívták a szervezők a résztvevőket. Ezeket a „játszócsoportokat” a konferencia előadói, illetve Nagy Edit, a velencei általános iskola pedagógusa és Teker Éva, a zichyúfalui általános iskola gyógypedagógusa vezette. Ezekben a csoportokban kommunikációs, ismerkedési, konfliktuskezelési, együttműködést alakító és különböző részképességeket fejlesztő játékokat játszhattak és ezáltal tanulhattak meg a résztvevők. A játékok nagyon jó hangulatban teltek és sikerüket az is bizonyítja, hogy több résztvevő a programok végén elkérte a csoportvezetőktől a játékok leírását.

 

A konferencia az utolsó játékblokkban elkészült "csoporttornyok" kiállításával zárult. A szülők és a pedagógusok visszajelzései alapján hasznos volt számukra ez a nap. Nem csak ismeretekkel gazdagodtak, hanem élményekkel is. A szülők ezeken túl megtapasztalhatták azt is, hogy nincsenek egyedül a problémájukkal és nincsenek magukra hagyva sem. Vannak hasonló cipőben járó szülőtársa, és vannak pedagógusok, akik segítséget nyújtanak.

A Szervezők: