Állatok

A narancssárga nőstények előfordulása segíti a faj meghatározását. A Velencei-tó körül bárhol ráakadhatunk legkisebb légivadászunkra.

A Dinnyési Fertő rétjeinek komor színű vámszedője. Gyakran láthatjuk pihenőhelyén, amint éppen áldozata nedveit szívogatja.

Virágzó bodzán, galagonyán, veresgyűrű somon rendszerint rátalálunk erre az ékszer szépségű bogárra, amit többen rózsabogárként ismernek. Érdekes, hogy repülés közben kemény szárnyfedői végig zárva maradnak, amit úgy old meg, hogy hártyás szárnyait a szárnyfedők külső oldalánál dugja ki.

A zárt erdők kivételével szinte bárhol találkozhatunk vele. Dél felől vándorol fel hozzánk tavasszal, majd általában két nemzedéke fejlődik ki nálunk, és a második visszavándorol délre. Igazi vándor lepke. Hernyóját csalánon találhatjuk.

Réteken, füves élőhelyeken, általában a talajon pillanthatjuk meg a röpképtelen cincérfélét. Lárvái fűfélék gyökereivel táplálkoznak.

Sólyom alkatúak rendjébe, Vágómadárfélék családjába tartozó, kicsi fejű ragadozó madár. A hím szárnya világosabb, szürkés, a tojóé és a fiatal példányoké sötétbarna. Alacsonyan kanyarog a nádas felett, majd zsákmányára meglepetésszerűen, villámgyorsan ejti rá magát. Főként gyengébb madarakat, madárfiókákat fog, nyár végén egeret, pockot, békát és halat...

A tó mellett inkább szaporodási időszakban találjuk, a hegységben viszont folyamatosan jelen van. Szaporodási időszakban, március és április eleje között, csoportosan vándorolnak az alkalmas szaporodó helyek irányába. Ebben az időszakban van legnagyobb esélyünk a találkozásra, hiszen a későbbiekben éjszakai életmódra tér át a varangy.

A Velencei-tó tömeges előfordulású hala. Kedveli a sekély parti zónákat, előszeretettel tartózkodik a nádasok szélében vagy a hinarasokban. Úszói téglavörösek. Rokonához, a vörösszárnyú keszeghez képest kevésbé intenzívek a színei. Úszós készséggel könnyen fogható. A kezdő horgászok általában ezzel a halfajjal ismerkednek meg legelőször a tavon.

Vöcsök alkatúak rendjébe, Vöcsökfélék családjába tartozó, legnagyobb termetű vöcsökfaj. Csőre hegyes. Szinte kizárólag a vízen él, ám ha repül, azt alacsonyan teszi. Ha megriad, vagy vadászik, lebukik a víz alá, ahol akár egy percet is eltölthet. Költési időben vörösesbarna tollgallérjáról és két szarvacskára emlékeztető bóbitájáról ismerhető fel. Vizek...

A Velencei-tavon előbb-utóbb mindenki megismerkedik legnagyobb testű vízimadarunkkal. Fészkét a nádasokban rejti el, fészekhagyó fiókáit onnan vezeti elő, és a rámenősebb családok meghódítják a kekszet, kenyeret és egyéb ételmaradékokat adó strandokat. A strandok kínálata híján előszeretettel fogyasztják a nagy tüskéshínárt (különös ízlés). A fiatalok...

Nevét hátulsó szárnyának fonákján látható, világos C-betű formáról kapta. Szárnyszegélye jellegzetesen karéjos. Hernyójának tápnövényei a csalán, a szil, a komló, a szeder.

Utak mentén, erdős szegélyeken gyakran találkozhatunk vele a Mészeg-hegyen. Általában csak akkor vesszük észre, amikor felreppen a levegőbe. Nyugalmi állapotban nem látható élénkpiros hátsó szárnya. A medvelepkék tömött szőrű hernyóikról kapták a nevüket.

Általában ernyősvirágzatú növényen mutatja magát ez a dekoratív poloskafaj. Táplálkozás céljából növények nedvét szívogatja. Szaporodásuknak megadják a módját, mivel párosodásuk rituális előjátékot követően történik. Feltűnő színezete arra figyelmeztet, hogy mérgező.

Gyakori lepkefaj. Nyílt területeken találkozhatunk vele. Hernyóit különböző hangyafajok védelmezik.

Füves, cserjés, erdős élőhelyen szinte bárhol találkozhatunk családjának egyetlen hazai képviselőjével, a csodáspókkal. Nem hálóépítő faj, lesben áll, majd gyors lerohanással szerzi meg zsákmányát. Szaporodási időszakban a hím gondosan becsomagolja zsákmányát, majd átnyújtja a kiválasztott nősténynek. A figyelemelterelés időszakát - amíg falatozik a...

Vizeink tigrisét könnyen felismerhetjük jellegzetes kacsacsőrszerűen végződő fejéről. Utóbbi években gyakori horgászzsákmánnyá vált a tavon. Szereti a nádasok szélét, különösen az öblözeteket, hinarasokat részesíti előnyben, de a vízi létesítmények (mólók) szegélye is jó búvóhelyet jelent ennek a lesből támadó ragadozóhalnak. Tekintélyes méretűre növő...

A Velencei-hegység erdeinek gyakori, betelepített szarvasféléje. A bika formás, lapátszerű agancsot visel. A barcogás (üzekedési időszak) október eleje, november közepe között zajlik. A bikák barcogó teknőt készítenek, és oda várják szívük választottjait.

A hiedelemmel ellentétben túlnyomórészt rovarokkal táplálkozik, halak közül inkább a sérült, beteg példányokat tudja megfogni. Learatott nádasokban kialakuló fészektelepét elszántan védelmezi minden betolakodóval szemben. Szaporodási időszak után, sok más madárfajhoz hasonlóan megváltozik tollruhája, sötétbarna feje kivilágosodik. Vonuló, de állományának...

Kedveli a napsütötte, füves élőhelyeket. Általában több hálót is láthatunk egymás közelségében. Nemrég figyelték meg, hogy párosodás közben a hím "megbütyköli" a nőstényt, amikor ivarszervének végét bennhagyja a nőstény ivarnyílásában. A hím ezzel az öncsonkítással próbálja a nősténynél később próbálkozó hímek eredményességét csökkenteni.

A viráglátogató cincérfélét különösen ernyősökön láthatjuk. Darázsmintájával ragadozóit akarja megtéveszteni. Mi azért ne higgyünk neki.

A viráglátogató cincérfélét különösen ernyősökön láthatjuk. Darázsmintájával ragadozóit akarja megtéveszteni.

Jellegzetes tarajt csak a hímek viselnek. Elterjedése elsősorban a Duna, a Tisza, a Dráva és a Száva folyókhoz kötődik. Hazai síkvidéki vizes élőhelyek jellegzetes gőtefaja. Szaporodási időszakban felkeresik a peterakó helyeket, majd hosszabb-rövidebb idő után elhagyják a vizet és szárazföldi életmódra térnek át. Ragadozó.

A hegységben nem túl gyakori kétéltű többnyire éjszaka aktív. Hosszú hátsó lábaival hatalmas ugrásokra képes. Férgeket, rovarokat, meztelen csigákat zsákmányol. A tavaszi, időszakos vizek megőrzése fontos a békafaj szaporodásának biztosításához.

Mezőkön, erdőszéleken gyakori. A busalepkéket nehéz elkülöníteni egymástól, de jellegzetes alakjuk miatt arra gyorsan rájöhetünk, hogy a család egyik fajával találkoztunk. A hím elülső szárnyán látható fekete színű csík illatpikkelyekből áll.

A haragos sikló után a második legnagyobbra megnövő kígyófaj Magyarországon. Testmérete meghaladhatja a 160 centimétert. Kedveli a napsütötte erdőszegélyeket, cserjéseket. Az egészségügy szimbóluma. Teljesen ártalmatlan, ne bántsuk!

Erdős területek gyakori lepkefaja. Erdei ösvények mellett láthatjuk repülni. Cserjék ágain, virágain szeret megpihenni.

Eredeti hazája Közép- és Kelet-Ázsia környékén volt. Népszerű vadászmadárként szinte az összes kontinensre betelepítették. Főleg gyommagvakkal és rovarokkal táplálkozik. Megkapó látvány cserebogár rajzáskor rohangálásukat megfigyelni. Éjszakára előszeretettel húzódnak fel a fákra.

A farkaslegyek nevükhöz hűen repülő rovarok farkasai. Nagy méretű összetett szemeikkel jól felismerik zsákmányállataikat.

Szereti a napsütésnek kitett déli oldalakat. Jól repül, ezért szinte bárhol találkozhatunk vele. Ernyősökön fejlődő hernyójának kedvelt tápnövénye a vadmurok.

A köznyelvben ő a közismert gólya. Népi elnevezései a gilice, cakó (czakó) és az eszterág.

Egyik legnagyobb szemeslepkénk. Erdős területeken él. Nagyon óvatos, mindig szemmel tart bennünket. Általában akkor pillantjuk meg, amikor szárnyra kap.

Jellegzetes alakja, feltűnően lomha röpte könnyen felismerhetővé teszi. Feltűnő színezetével a ragadozókat figyelmezteti arra, hogy testnedve mérgező. Tápnövényekben nem túl válogatós.

Valamivel nagyobb, mint a barna gyalogcincér. Lárvái rokonához hasonlóan fűfélék gyökerével táplálkoznak. Röpképtelen.

pviselője. A kisebb példányoknak kövek, fatörzsek és egyéb víz alatti tárgyak nyújtanak menedéket. A nagyobb példányok a meder oldalába mélyített járataikban rejtőzködnek. Éjszaka jár zsákmány után, dögöt is fogyaszt. A kemény rákpáncél képtelen a növekedésre, ezért a ráknak élete folyamán többször is vedlenie kell. Állományát nagymértékben veszélyezteti...

Ezzel a közepes termetű gyíkfélével jóval ritkábban találkozhatunk a hegységben, mint nagyobb termetű rokonával, a zöld gyíkkal. Táplálékai ízeltlábúak közül kerülnek ki. A nőstény általában júniusban, gyakorta az esőtől megpuhult ösvények talajában ássa ki tojásrakó gödreit. Ha a "szélvészgyors" zöld gyíkkal hasonlítjuk össze, akkor már nem is tűnik...

A Császár-víznél, vagy a Szúnyog-szigetnél rátalálhatunk erre a feltűnően gyors mozgású kis szitakötőre. Hímjeinek piros szeme jó határozó bélyeg.

A hegység gyakori szarvasféléje, kóborló példányai rendszeresen megjelennek a tó északnyugati parti zónájában is. A bikák termetes agancsa becses trófea a vadászok számára. A bikák általában magányosan élnek, csak agancshullatás után állnak csapatba (rudli), a tehenek laza csoportokat alkotnak. Párzási időszakuk augusztus végétől október elejéig tart....

Általában ernyősvirágzatú növényen láthatjuk ezt a hosszú tojókészülékű fürkészfélét. Méhalkatúak élősködője.

A Velencei-tó jellegzetes halfaunájának, illetve a halak mellett más vízi élőlények – szitakötőlárvák, vízi skorpiók, vízi botpoloskák – megfigyelésére is lehetőség nyílik az agárdi hajókikötőnél augusztus 1-jén átadott H2O Akváriumházban.

Erdők szélén, tisztásokon már tavasz elején találkozhatunk vele. Csak a hím elülső szárnyán található narancssárga folt, a nőstényé egyszínű fehér. Hernyója keresztesvirágú növényeken fejlődik.

Az ájtatos manónak is nevezett fogólábú rovar nevével ellentétben távoli rokonságban van a valódi sáskákkal. Első lába ragadozó fogólábbá alakult. Általában mozdulatlanul várakozik, ügyesen beméri zsákmányának távolságát, majd villámgyorsan lecsap. Kedveli a száraz, füves-bokros területeket. Testének színezetét környezetétől függően képes változtatni....

Sokféle élőhelyen megtalálhatjuk ezt a pompás pillangót, de a tó körül és a hegységben előnyben részesíti azokat a helyeket, ahol tápnövényei is megtalálhatóak. Különösen a kökényt kedveli, de a galagonya is jó neki. Évente két nemzedéke van. Az első tavasszal, a másik nyár vége felé repül.

Bármerre is járunk a Velencei-tó mellett, megfelelő időszakban gyakorta találkozhatunk a mindenki által jól ismert "kecskebékával". Azt már kevesebben tudják, hogy gyakori zöldbékánk a kis-, illetve a nagy tavibéka szaporodóképes hibridje. Ezeket a békafajokat ránézésre elég nehéz egymástól megkülönböztetni. Szaporodó helyeiken a hímek bőszen őrzik...

A Velencei-tó gyakori kis szitakötője.

Tavaszi túránk színpompás bogarát a fű között lelhetjük fel. Ha veszélyt érez, halottnak teteti magát, miközben testén sárgás váladékcseppek jelennek meg. Ezek a cseppek katadrin tartalmuk miatt erősen mérgezőek. A halálos ítéletek végrehajtásánál alkalmazott ürömkehely egyik alkotórésze volt az ókori Görögországban. Lárváinak fejlődése igazán különleges...

Erdei élőhelyeken találjuk, azon belül nem válogat, száraz tölgyesektől az üde gyertyánosokig egyaránt otthon érzi magát. Erőteljes rágói a zsákmány megragadására szolgálnak. Az avarszint "tigrise", bogarakat, hernyókat, csigákat zsákmányol.

Kedveli a száraz, gyér növényzetű élőhelyeket. A Velencei-hegység déli oldalain kifejezetten gyakori sáskafaj. Ha mozdulatlan, környezetébe olvadó álcaszíne miatt észrevehetetlen. Repülés közben láthatóvá válik kék színű szárnya.

Jellemző, hogy az első szárny csúcsa üvegszerűen átlátszó. A hím úgy próbálja megakadályozni más hímnek a nősténnyel való párosodását, hogy takaros "erényövet" készít kiválasztottja számára. Lomhán, sok siklással repül. Hernyója keltikeféléken fejlődik.

Gyepekben, parkokban közönséges, de kertekben is feltűnhet. A hátsó szárny fonákján nincsen szemfolt, így könnyen elkülöníthetjük a többi szénalepkétől.