Állatok

Ritkább nagy szitakötő faj a Velencei-tónál, de a tó nyugati felében rendszeresen megfigyelhető.

Nem mondható gyakorinak a Velencei-tónál. Feltűnő, nagy szitakötő, ha jelen van a területen biztosan felfigyelünk rá. Szárnyai tövénél található sötét foltok nagyon jellegzetesek.

A lószúnyog teljesen ártalmatlan, növények nedvét szívogató rovar.

A mezei tücsökhöz hasonlóan képes zenélni, de nem a föld felszínen, hanem a föld alatt. Legyezőszerűen összecsukható szárnyaival a nászidőszakban repülni is tud. Táplálékát túlnyomórészt lárvák, giliszták és növényi részek alkotják. Kedveli a nedves talajokat, így a Császár-víz parti talajában könnyen ráakadhatunk.

Ha meglapul, szinte láthatatlanná válik, csak akkor vesszük észre, amikor hirtelen lábra kap és gyorsan kereket old. Máskor meg bambán jön felénk, mintha "máshol járna gondolata". Magányosan él, csak szaporodási időszakban (bagzás)...

A közismert mesehős szárnyain hordozza hegedűit, összedörzsölésük adja a jellegzetes ciripelést. Napsütötte, délies kitettségű gyepekben gyakran láthatjuk földalatti járata előtt napozni.

Általában kerüli a lakott területeket, nem véletlenül a házi veréb "mezei" rokona. Tavaszi-nyári időszakban rovarfélékkel, ősszel-télen gyommagvakkal táplálkozik. A Szúnyog-szigeten találkozhatunk vele. Az év madara 2007-ben.

Magyarország egyetlen őshonos teknősféléje. A Velencei-tavon nem számít ritkaságnak. Hátpáncéljuk, testük jellegzetes sárga foltokkal, pettyekkel mintázott. Fontos szerepe van a vízben található dögök eltakarításában (megeszi). Sajnos sok példány esik áldozatául a tavat szegélyező autóutak forgalmának.

Nem fészkel a Velencei-tónál. Tavaszi és őszi vonulások során kisebb-nagyobb csapatokban tűnik fel a területen. A horgászoknak érdemes figyelni arra, hogy merre vadásznak, mert azokon a területeken jó eséllyel rátalálhatnak a halcsapatokra.

Gólya alkatúak rendjébe, Gémfélék családjába tartozó, hosszú nyakú, hosszú lábú, karcsú gázlómadár. Az öregek csőrének hegye nyáron fekete, télen sárga. A fiatalok csőre sárga. Lába barnás fekete. Halászni kijár a sekély vízre, ahol mozdulatlanul les zsákmányára. Nem ritkán a déli part strandjain is láthatjuk. Behúzott nyakkal és hátranyújtott lábbal...

Törékeny, hegyes csúcsú házáról könnyen felismerhető csiga tömeges a Császár-vízben, a Velencei-tóban már jóval rapszodikusabb előfordulású. Kedveli a dús hínárnövényzetet. Házát gyakran vastag algaréteg fedi.

Az erdős területek jellemző nappali lepkéje.

Ritkán lehet látni, legtöbbször valamilyen fatörzsön, sütkérezés közben pillanthatjuk meg. Tápnövénye szil- és fűzfélék közül kerül ki.

A Velencei-tó vagy a Dinnyési Fertő vízparti nedves területein még találkozhatunk ezzel a csodaszép boglárkafélével. Szívesen látogat virágokat, ahol hosszan elidőzik. Tápnövényei a sóskafélék.

Településeken, erdőszéleken, nyíltabb területeken, általában virágok mellett láthatjuk ezt a pompás lepkét. Feltűnő szemfoltjainak hasznát veszi ellenségeinek elriasztásánál. Sötétszínű hernyói nagy csalánon fejlődnek. Áttelelő faj.

Szárnymintázata alapján könnyen felismerhetjük. Fő repülési ideje májusra esik, ilyenkor a Szúnyog-sziget környékén akár tömeges rajzását is megfigyelhetjük.

Tekintélyes mérete (27-40 mm-es hosszúsága, 55-65 mm-es szárnyfesztávolsága) a legnagyobb kétszárnyúvá teszi a Kárpát-medencében. Üde erdőkben keressük. Az Angelika-forrásnál rátalálhatunk.

A legnagyobb szárnyfesztávolságú szitakötőnk. Szinte minden idejét a levegőben tölti, nyugalmi helyzetben a kora reggeli időszakban láthatjuk. A hímek a levegőben járőrözve védelmezik területüket, amit nem ritkán ádáz küzdelemmel védenek meg.

Ezzel a pióca félével könnyen találkozhatunk a Velencei-tó nyugati felén, vagy éppen a Császár-víznél. Begyűjtéséhez nem kell más, mint egy kis nyeles háló. A sötétszínű piócát felismerhetővé teszik a testén hosszában végighúzódó vöröses sávok. Testének mindkét végén tapadókorong található, de csak a karcsúbb végén találhatók olyan fogak, amivel bőrünket...