Állatok

A tó környékén a zárt erdők és nyílt vizek kivételével mindenfelé találkozhatunk vele. Gömb alakú, tetővel ellátott fészkét általában ezüstfára építi. Változatos étlapja, a rovaroktól a nagyobb emlős dögökig széles skálán mozog. Jó hangutánzó, intelligens állat.

Igazi vadászpókhoz illően fogóhálót nem készít. Ha megriasztjuk, képes a víz felszínén szaladni, majd gyors "fejessel" eltűnni a víz alatt. Ivadékhalat, békalárvát is képes zsákmányul ejteni. A Császár-víz szélében vagy éppen a Velencei-tó nádasaiban is rábukkanhatunk erre az impozáns pókfajra.

Szórványos előfordulású faj a Velencei-tónál. Lapos lábairól jól felismerhető.

Gyakori a Velencei-tó északi részének parti zónájában. Nem feltűnő, keveset mozog, így kifejezetten keresnünk kell, hogy rátaláljunk a minivilág ékszer szépségű lakójára. Különösen a késő délutáni időszakban lelhetünk rá jó eséllyel a szúnyog-szigeti hajóállomás környékén.

A repülő hímek jól felismerhetők potrohtövük feltűnő kék színéről. A Velencei-tó nyugati felének egyik leggyakoribb szitakötőfaja.

A tó egyik leggyakoribb réceféléjével, a "vadkacsával" gyakran találkozhatunk a hajóállomásokon. Ősztől májusig a gácsér tollruhája csodálatos színekben pompázik, a tojó szerényebb barnás színezetű.

Erdős területeken nem ritka, helyenként tömeges is lehet. A Velencei-hegységben inkább az üdébb tölgyesekben találkozhatunk vele. Hátsó szárnyain apró nyúlvány található.

A sűrű nádasok rejtőzködő gémféléje. Leggyakrabban akkor kerül szemünk elé, amikor egyik nádtagból átvált a másikba. Nagytestű testvéréhez, a bölömbikához hasonlóan magányosan fészkel. Veszély esetén mozdulatlanná dermed, csőrét felfelé tartva próbál beleolvadni a nádba. A szúnyog-szigeti hajóállomásnál rendszeresen megfigyelhető.

Lúd alkatúak rendjébe, Récefélék családjába tartozó, zömök testű bukóréce. Táplálékszerzés közben rendszeresen víz alá bukik. Úszás közben nem merül olyan mélyen a vízbe, mint a többi bukóréce (pl. barátréce, cigányréce). Felszállás előtt röviden fut a vízen, ellentétben az úszórécékkel (pl. tőkés réce), melyek csaknem merőlegesen röppennek fel. Első...

A Velencei-hegység gyakori vadja, de megtalálható a Dinnyési Fertőn, valamint a velencei-tavi úszólápokon is vannak állományai. Túlnyomórészt éjszaka mozog, a nappalt valami jó búvóhelyen tölti. Jelenlétéről általában jellegzetes túrásai árulkodnak. Igazi mindenevő állat, megeszi a makkot, az erdei gyümölcsöket, férgeket túr ki a talajból, profi gombász...

A "paptetűnek" is nevezett hallal a mólok, kövezések mellett találkozhatunk. A gilisztás horgászat járulékos zsákmánya. Nem túl gyakori a tavon.

Lágyszárú növényeken találjuk, mivel ezek nedvét szívogatja.

Virágokon láthatjuk szívogatni ezt a díszes ruhájú bodobácsot.

Nem minden az, aminek látszik. :-)

A víziskorpiók közé tartozó poloskaféle nevének megfelelően jóval karcsúbb testű, mint rokona, a víziskorpió. A víz alatti növényzet keszekusza szövevényéhez alkalmazkodott testformája láthatatlanná tesz áldozatai számára. Ezzel el is árultuk, hogy egy ragadozóról van szó. Kedveli a Császár-víz sekély vizének dús hínárvegetációját. Jól repül.

Vizes élőhelyek közismert siklóféléjét könnyen felismerhetjük a tarkóján látható sárga, félhold alakú foltról. Nevében benne van a "vízi", de ne lepődjünk meg azon, ha a hegység legszárazabb területén találkozunk vele. Vészhelyzetben nem ritkán holtnak teteti magát. Ha megfogjuk, készüljünk fel arra, hogy kezünket összekeni kloákamirigyének bűzös váladékával....