Látnivalók

A 10. (Vilmos-) huszárezred lovasszobra. Jelmondatuk, mely a zászlón lobogott: "Győznek vagy halnak a Hazáért." KEMP

A II. világháború hőseinek és áldozatainak emlékére. KEMP

Budapesttől nem messze, a Velencei-hegységben, Pákozd mellett különös kőalakzatok magasodnak. E furcsa, egymáson egyensúlyozó sziklák "természetellenesen" billegő elhelyezkedésükről kapták nevüket: ingókövek. 

1938-ra épült fel, 1963-tól plébánia. Alkotója Hesz János Mihály.

Alsó-Csepegő-forrás

Észak-Amerika keleti részéről, az atlantikus–észak-amerikai flóraterületről származik, de előnyös tulajdonságai miatt a mérsékelt égövben sokfelé, így Magyarországon is nagy területeken ültetik.

Angelika-forrás. A Velencei-hegység "turisztikai központja" a gyertyánok között eredő forrás. 1962-ben foglalták a székesfehérvári Spartacus turistái.

Székesfehérvár felől, Pákozd előtt a Budai út bal oldalán, a Kapaszkodó Alapítvány Lovardájával szembeni úton haladva érünk a több, mint 30 éve felfedezett forráshoz.

A narancssárga nőstények előfordulása segíti a faj meghatározását. A Velencei-tó körül bárhol ráakadhatunk legkisebb légivadászunkra.

Feltűnő szépségű sárga, sötét ibolyás virágai szinte a földön "ülnek".

A Dinnyési Fertő rétjeinek komor színű vámszedője. Gyakran láthatjuk pihenőhelyén, amint éppen áldozata nedveit szívogatja.

Virágzó bodzán, galagonyán, veresgyűrű somon rendszerint rátalálunk erre az ékszer szépségű bogárra, amit többen rózsabogárként ismernek. Érdekes, hogy repülés közben kemény szárnyfedői végig zárva maradnak, amit úgy old meg, hogy hártyás szárnyait a szárnyfedők külső oldalánál dugja ki.

Az árvalányhaj a perjefélék családjába sorolt növénynemzetség. Mintegy 300 faj tartozik ide.

A zárt erdők kivételével szinte bárhol találkozhatunk vele. Dél felől vándorol fel hozzánk tavasszal, majd általában két nemzedéke fejlődik ki nálunk, és a második visszavándorol délre. Igazi vándor lepke. Hernyóját csalánon találhatjuk.

A mostoha életkörülményekhez alkalmazkodott varjúhájfélék legnagyobb hazai képviselője.

Agresszíven terjedő kelet-ázsiai faféle. A bálványfa a szappanfavirágúak rendjébe tartozó bálványfafélék családjának egy nemzetsége.

Réteken, füves élőhelyeken, általában a talajon pillanthatjuk meg a röpképtelen cincérfélét. Lárvái fűfélék gyökereivel táplálkoznak.

Sólyom alkatúak rendjébe, Vágómadárfélék családjába tartozó, kicsi fejű ragadozó madár. A hím szárnya világosabb, szürkés, a tojóé és a fiatal példányoké sötétbarna. Alacsonyan kanyarog a nádas felett, majd zsákmányára meglepetésszerűen, villámgyorsan ejti rá magát. Főként gyengébb madarakat, madárfiókákat fog, nyár végén egeret, pockot, békát és halat...

A tó mellett inkább szaporodási időszakban találjuk, a hegységben viszont folyamatosan jelen van. Szaporodási időszakban, március és április eleje között, csoportosan vándorolnak az alkalmas szaporodó helyek irányába. Ebben az időszakban van legnagyobb esélyünk a találkozásra, hiszen a későbbiekben éjszakai életmódra tér át a varangy.

Kedveli a nedves, szikes talajokat, így a Velencei-tó környékén számos helyen ráakadhatunk sárga színű pillangósvirágaira.