A grófnő, a gépész fia és egy obeliszk

A grófnő, a gépész fia és egy obeliszk
Agárd
 
Ajánlatkérés

Agárd néhány műemléke szinte mind a Nádasdy családhoz kötõdik: Gárdonyi Géza szülõháza az egykori uradalom gazdatiszti háza volt, a mellette lévõ kis kápolna, ahol Gárdonyit keresztelték, a kastélyhoz tartozott, a temetõ közepén, dombtetõn emelkedõ obeliszk pedig a birtok egykori úrnõje, Nádasdy Lipótné Forray Julianna nyughelyét jelzi.

Épp ez utóbbi, 12 méter magas gránit emlékmûvet újíttatta meg a közelmúltban a település. Ugyanis hatalmas talpkövei az idõk folyamán, fennállásának több mint 140 éve alatt szétcsúsztak, s félõ volt, hogy a kõemlék eldõl. A felújítás régi terve volt a városnak, mondta Tóth István polgármester. Építészeti rajzait már 2000-ben elkészítette Marton Ferenc veszprémi tartószerkezeti tervezõ, elegendõ támogatást azonban csak idén sikerült szerezni, uniós forrásból. Közben a tervezõ elhunyt, így rajzait Marcell Kolos statikus tervezõ aktualizálta.

A kivitelezés szeptemberben kezdõdött, s november közepére fejezõdött be. A munka során kiderült, hogy a talpkövek alatt, a domb földjétõl takarva hatalmas téglaalapzat rejtõzik, melynek magassága azonos a domb magasságával, azaz közel négy méter, vízszintesen pedig valamivel túlnyúlik az 5x5 méteres talpköveken. A gránitkövek szétcsúszását az okozta, hogy ennek a téglatömbnek a felsõ sorai szétmállottak. Ezeket kellett most kiváltani egy vasbeton koszorúval. A feladat nehézségét az jelentette, hogy a több tonnás kövek elmozdításához nem lehetett darut használni, az ugyanis a síroktól és a dombtól nem tudott közel menni az objektumhoz. Így a köveket egyenként, kézi erõvel, ékekkel és görgõkkel csúsztatták ki a helyükrõl Deák Jenõ és Osgyányi Vilmos restaurátor útmutatása alapján. Kiderült, hogy az oszlop a talapzattól függetlenül áll az említett, hatalmas téglakocka ágyazatban. De egyéb érdekességek is kiderültek a felújítás során. A régiek például a kövek közé ólomlemezeket helyeztek, s ezzel szigetelték a réseket, mondta el az ünnepélyes avatáson a technikai részleteket Mészáros András, a kivitelezésben részt vevõ helyi VHG Kft. munkatársa.

Agárdot a XIX. század második felétõl birtokolta a grófi család. Nádasdy Lipót 1852-ben, szinte Nádasdladány megszerzésével egy idõben vásárolta meg az Ürményiektõl Agárd-pusztát, ahol szintén birtokközpontot hozott létre. Az õ felesége volt Forray Julianna grófnõ, akinek halálakor éppen ezen a birtokon dolgozott gépészmesterként Ziegler Sándor, s itt született meg íróvá lett fia, Gárdonyi Géza 1863. augusztus 3-án. A grófnõ ekkor már nagyon beteg volt, s alig két és fél héttel nagy írónk születése után, augusztus 22-én meghalt. 

A Nádasdy család sírboltja Lékán volt, a grófnõt mégis a számára kedves Agárdon temették el. A Vasárnapi Újság 1864 januárjában azt írja: „A család tagjai mind a vasmegyei lékai nemzetségi sírboltba temettettek; de mivel e sírbolt jelenleg idegen birtok területén fekszik, a boldogult grófnõ kijelenté végakaratában, hogy teste a család saját birtokán, Isten szabad ege alá temettessék el. S ezen végakarata akképlõn foganatosítva, hogy hûlt tetemei a fehérmegyei agárdi családi birtok egyszerû, de kies fekvésû sírkertjébe tétettek örök nyugalomra” –mégpedig 1863. augusztus 25-én. Sírja fölé három évvel késõbb, 1866-ban emeltette az özvegy férj a kor ízlésének megfelelõ emlékoszlopot.

Késõbb még négy személyt temettek ide a családból, a legutolsó temetés 1922-ben volt. Érdekes azonban, hogy kriptájuk bejárata nincs meg. Idõsebbek szerint a sírdomb nyugati oldalán található, de ma már betemetõdött, feltárása pedig nem tartozott a felújítás feladatai közé. Különös az is, hogy az obeliszkállító férj, Lipót úr nem itt nyugszik, õt Lékán, a fõtemplomban temették, tíz évvel Julianna grófnõ halála után.

Az emlékmû köveinek visszaigazítása után felületét is letisztították, újrapolírozták, rendezték a környezetét, így megszépülve várja a látogatókat a nemrég kiépített agárdi tematikus sétány mentén, mely a település más nevezetességeit is érinti, s végpontja Gárdonyi Géza szülõháza.

Forrás: nol.hu 

Szerzõ: Csordás Lajos