Főbb adatok: a kellemes, élményekkel teli túra összköltsége fejenként 5000 forint alatt volt, sőt, az étteremben SZÉP kártyával tudtunk fizetni. A kerékpárbérlés 1350 Ft-ba került, míg a kerékpárjegy a vonton 430 Ft volt.

Szeptember 8., szombat.
Utunk a Kelenföldi-pályaudvaron kezdődik: késésben vagyunk, így pont rosszkor jön a négyfős tumultus a jegypénztárnál. Magam részéről cipelem a kerékpárt, míg a kollégák, bérelni fognak Gárdonynál - így találtuk ki. A vonaton legalább 15 kerékpár mellé még éppen befért a saját – nem csoda, az ősz most erről szól: felfedezés két keréken.
Hogy miért pont Gárdonynál, ez jó kérdés, mert a kerékpártúra Sukoróról indult, s a terv szerint Velence felől fogunk odakerekezni a rajthoz.

Még több kép a galériában>>>

Gárdony és Agárd

A kölcsönző tulajdonosnője – akinek a férje szintén a részt vett a túrán – azonban felvilágosított, hogy lényegest szerencsésebb választás lenne, ha Agárd felé kezdenénk meg a túrát, tekintve, hogy kevesebb emelkedőnek kell nekifeszülni abban az irányban. Tudni érdemes, hogy Velence-Gárdony-Agárd településeket összefogó déli part sík üdülőtelep strandokkal, míg Pákozdtól dombos, viszont sokkal izgalmasabb, nádasokkal, szántókkal, kukoricafölddel és erdővel tarkított, szemet gyönyörködtető út vár a kerékpárosra.

Pákozd felé

A Velencei-tó kerékpárosai azért vegyesen álltak ehhez témához, hiszen jöttek szembe is, különösen helyiek, de tény, hogy túlnyomó a Székesfehérvár felé kerekezők száma. Izgalmas gyülekezési pont alakult ki például a Madárrezervátumnál. A fából épített magasles szabad préda az éppen beeső látogatók számára, míg a rezervátumba előzetes bejelentés és szakvezetés mellett lehet túrákat tenni. Viszont megéri a lépcsőzést a tó körüli nádasra nyíló kilátás is.

Egy csodásan hosszú lejtő és kisebb kaptató után érjük el a dimbes-dombos Pákozdot. Érdemes letérni az útról a főútról nyíló lovardába, míg Sukoró felé a katonai emlékművet ejtsük útba – mi ezt idő hiányában kihagytuk.

Még több kép a galériában>>>

Sukoró helyett defekt

A kíméletlen emelkedő aljában egy parkolónál az év legédesebb szőlőjét vásároltuk meg, ugyanitt házi mézet, almát is árultak. (Mosatlan gyümölcsöt sose együnk!)
Pákozdról még annyit érdemes tudni, hogy ha valahol defektet szerezhet be a kerékpáros, az biztosan Pákozdnál lesz, mégpedig azért, mert ez a legmesszebb pont a Gárdonyi kölcsönzőtől – tudtuk meg a tulajdonosnőtől.

Velünk sem történt másképp. Az útszéli bozótosban leállva – megszakítva a néhány kilométernyi laza lejtőn száguldást – hamar kiderült, hogy a bűnös egy arra járó parabola antenna végű rajzszög volt, melyet élő ember nem használ valószínűleg már 1998 óta, különösen nem erdőben.

Még több kép a galériában>>>

Körbe is értünk

Szerencsétlen bóklászásunk azonban csodaszámba menő véget ért, amikor ketten fékeztek mellettünk, és a gyors helyzetfelmérés után már kapták is le a kereket, cserélték a belsőt. Végül kiderült, hogy éppen a gárdonyi Tekerbringa kölcsönző tulajdonosai segítettek rajtunk, akiknél a két kerékpárt béreltük. Sőt, utólagosan azt is megtudtuk, hogy defekt és egyéb probléma esetén is a megadott telefonszámmal lehet gyors segítséget kérni a Velencei-tó körül. Aki mégsem Gárdony mellett dönt, Velencén a Drótszamárnál és a Zilaj kölcsönzőnél is lehet kerékpárokat bérelni.

A túra utolsó részében, Velencén, a strandon keresztül tekertünk, és nagyon bántuk, hogy nem vittünk fürdőruhát. Drótkötélpályás vízisí szelte át a tavat, kite színes ernyője siklott át, surfvitorlák dülöngéltek. Egyszóval semmi nem utalt arra, hogy ősz lenne, kivéve az, hogy már lehet mustot is kapni a pincészetekben.

  Még több kép a galériában>>>

Forrás: itthon.hu