Parasztábrázolások - Tárnok Gyula grafikáinak kiállítása az Agárdi Közösségi Házban

Parasztábrázolások - Tárnok Gyula grafikáinak kiállítása az Agárdi Közösségi Házban
2483 Agárd, Márvány u. 27.
Agárdi Közösségi Ház /Agárd, Márvány u. 27./
ESEMÉNY IDŐPONTJA
2019. július 8.,  hétfő  --> 2019. szeptember 12.,  csütörtök 

 
A festő és grafikus Tárnok Gyula korábban aktív fotósként dolgozott. Ezekben az években készített néprajzi ihletésű képei inspirálták grafikai megjelenítésre. Később az 1900-as évek elejéből fennmaradt korabeli fotók alapján további grafikákat készített. Különösképpen megragadta a fotókon szereplő nők és férfiak egyszeri, természetes mivolta. Az emberi arc, amin látható az egész élet vetülete, a korabeli társadalom lenyomata.
Tárnok Gyula 1940-2014 - festő, grafikus Tárnok Gyula 1940. május 10.-én született Székesfehérváron. A háborút átvészelve, először a Ciszterci rendnél majd a mai Szent Imre Általános Iskolában folytatta tanulmányait. 10 éves korától M. Tóth István Székely Bertalan díjas festőművész szárnyai alatt kezdett lelkesen hozzáfogni a rajzoláshoz az általa vezetett rajzszakkörben. 12 éves korától az általános iskolában tanítja a Mester. 1952 nyarán M. Tóth István vezetésével megrendezett badacsonytördemici művésztelepen olyanok társaságában, tanulhatott, mint Ballagó Imre, Bodor Aladár, SándorfalviSándor. Az előtanulmányok eredményeképp 1954-ben felvételt nyert a Budapesti Képző-és Iparművészeti Gimnáziumba, ahol Csebi Pogány István tanítja festésre, rajzolásra és Somogyi József Kossuth díjas szobrászművész keze alatt tanulja a mintázást. Itt a rajzolás és a festés mellett művészi szinten tanulta ki a fotózást. A diákéveket művészeti szempontból holt időszak követte. 1958-tól hol betanított munkásként, hol földmérőként dolgozik. Ezt követően a termékeny 70-es évek hozzák meg jelentősebb akvarell alkotásait és ugyancsak ezt a korszakot fémjelzi számos grafikája szénnel. Kisebb szünet után a 90-es években, majd főleg nyugdíjba vonulása után kezdett újból festeni, rajzolni. Igen sok ihletet merített külföldi útjaiból. Meghatározó élménye volt két ecuadori útja, melyben a szemlélődő ember jellegzetes Tárnok Gyulai perspektívái képviseltetnek festményein, grafikáin. A festő a későbbiekben is tartotta a kapcsolatot M. Tóth Istvánnal, egészen a Mester haláláig. Az évek során mit sem változott a festő kompozícióhoz való viszonya. A csendéletek, utcaképek, portrék ábrázolása alapos szakmaisággal, kimért rezonanciával történik. E festői magatartás egyszerre hív utazásra, más földrészre és egyaránt marasztal, mutatva rá gyökereinkre, hazai értékeinkre. Az utazó és a fehérvári szellem keveredik a színekben, a palettán, céljuk egy: az értékteremtés.