Úszó nádszigetek nyomában a Velencei-tavon

 

 
 
 
 
 

Cégünk, a Velencei-tavi Fejlesztési Nonprofit Kft. több éve hajózik és kenuzik a Velencei-tavon. Szakvezető kíséretével (vagy GPS-szel) felfedező kenutúrákat szervezünk, melyek célja a tó vízi világának megismerése, az ősi halászcsapások, titkos ösvények felfedezése.

 

 

Az elmúlt napok szélcsendes időszakához képest sikerült kifognunk egy kellemetlen, viharos délnyugati szelet, ami úgy söpört végig a Hosszú-tisztáson, hogy eleinte raftingtúrán éreztük magunkat. De sebaj, mert a nádasok szélárnyékában kisimuló víz ismét realizálta, hogy miért is vagyunk itt, és nem az Alpokban. Túránk célja, hogy felfedezzük Közép-Európa egyik legjelentősebb úszólápos területét.

Vezetőnk, Simon György irányításával a Szúnyog-szigettől nyugatra levő Mély-víz nevű szakaszon áthaladva, egy sekély vizű, kisebb-nagyobb tisztásokkal tarkított részhez értünk. A terület zavartalanságát jelezték az egyre nagyobb számban megjelenő vízimadarak. Nagy kócsag és vörös gém mellett láttuk a néhány éve megtelepedett kis kárókatonát is. A feliszapolódott sekély víz ellenére fellelhető itt még olyan úszó nádsziget, „szakadt”, melyet a szél és vízáramlás is képes arrébb sodorni. Az átlátszó vízben csukát is láttunk a nád gyökerei mellett.

Következő állomásunkat a Kopolya nevű szakasz zsákutcája jelentette. Igazi ősi hangulatú helyen, „Nádország” szívében jártunk, amit az egyre jobban felbátorodó szúnyogok is jeleztek. Az elszigetelt kis öböl paradicsom lehet az itt lakó hattyúpárnak és kicsinyeinek. Csapkodtunk, vakaróztunk, mire vezetőnk megjegyezte, hogy „jó élőhely”, a Velencei-tó környékén 33 csípőszúnyog faj előfordulását regisztrálták eddig. Az itt található lápokon megismertünk egy lila virágú növényt, az ebszőlő csucsort.

Ez a burgonyafélék családjába tartozó tetszetős növény szinte mindenhol megtalálható a tó nádasaiban, mint megtudtuk elég igénytelen az élőhelyére, mivel száraz tölgyesekben is előfordul. A levegőben vízi pásztornak nevezett szitakötők folytattak tandemrepülést. Nevükhöz híven, éppen „pásztorórát” tartottak a fejünk felett. Ábrándos tekintettel követtük a páros repülését…

Vezetőnk határozott szavára ismét kopogni kezdtek evezőink. Hátunk mögött hagytuk a Kopolyát, hogy újabb tisztásokat, nádasokat fedezhessünk fel. A Vendel-tisztás lápjain már téli sásokat is láttunk. A termetes növény levelei meglepően fűrészesnek bizonyultak. Neszezésünkkel felriasztottuk a nádszálak között alakoskodó törpe gémet, amit népiesen errefelé csak „büdös pannának” hívtak. Legkisebb gémfélénk néhány szárnycsapást követően eltűnt a szomszédos nádszigetben.

Madaras kalandunkat követően átkeltünk a nyugati medence legnagyobb tisztásán, a Lángi-tisztáson. Híres horgászhely, amit a Madárrezervátum határán felsorakozó csónakok is jeleztek.

Az Alsóéri-tisztások nyugodt vizén bontogatta sárga szirmait a Velencei-tó „húsevő” növénye, a közönséges rence.

A gyökértelen növény sallangos levelein található apró tömlőcskéi segítségével ejti el kisméretű zsákmányát. A tömlőcskékben uralkodó alacsony légnyomásnak köszönhetően, mintegy beszippantja áldozatait. Az Alsóéri-tisztások labirintusában igazi kalandunk támadt, amikor az egyik szűk sikátor közepén dugószerű akadályt képezett egy úszósziget. Csak többszöri próbálkozás után sikerült a növényzetbe kapaszkodva átvontatnunk magunkat. Vezetőnk mosolyogva megjegyezte, hogy most már kézzel fogható benyomásaink is lehetnek a Velencei-tó úszó szigeteiről.

Hazafelé már kényelmes hátszéllel „vitorláztunk” végig a Hosszú-tisztáson.

  • Velencei-Tavi Fejlesztési Nonprofit Kft.

  • Simon György

  • +36 30 271 3292

  • velenceitokenuzas@gmail.com

  • facebook.com/kenuzas.velenceito

  • www.velenceitohajozas.hu/kenuturak-p-41.html

 

 

 

  • Úszó nádszigetek nyomában a Velencei-tavon
  • Úszó nádszigetek nyomában a Velencei-tavon